A gyümölcsfák lassú ereje is lehet szupererő?

Mert anyaerősítő gyümölcsfák igenis léteznek… ezért írtam Neked ezt a lélekerősítő bejegyzést.

Azért festettem ezt a fát, hogy ne felejtsem el. Amikor a terveimet és előre tervezett napomat szétrombolja egy nyűgös éjszaka, mert fájt a foga, mert félt, mert meleg volt, mert az anyjára volt szüksége a gyerekemnek. Hogy amikor a kávésbögrémbe kapaszkodom reggel: valami erőt adjon. Hogy tudjam, hogy bennem van a gyümölcsfák lassú és kitartó ereje.

Ezért, ha ma Te is kialvatlanul, a fizikai határaidat feszegetve adod oda minden szereteted, türelmed és kincsed a gyermekeidnek. Ha sárkányt legyőző harcosok erejét és fegyvereit hiányold. Akkor elárulom Neked, hogy más erőre van szükséged most.

Gondolj a fák erejére. Igazi ősi, mély és női energiák vannak benne. Hidd el, ebben van az igazi anyai tartalék. A lassú, de folytonosan mozgásban lévő növekedésben.

Így lehet, hogy ha viharba kerülünk, erősen kapaszkodunk a mások számára láthatatlan gyökereinkkel, melyek összefonódnak és a föld alatt kócos védő hálót alkotnak.

Így lehet, hogy  az ágaink erősek és meghajlanak a viharban, majd visszaegyenesednek, ha eláll a szél. Együtt táncolunk a szélviharral egészen addig, míg nem feszíti túl tűréshatárunkat. De ha letört az águnk, akkor is újra kihajtunk.

Így lehet, hogy  csoportosan még erősebbek vagyunk, jobban tudunk küzdeni a vihar ellen és közösen erdőt alkotunk, ahol otthonra lelhetnek az erdei állatok.

Így lehet, hogy ha télen csupasz is minden águnk a sejtjeink mélyén bennünk van már a tavasz ígérete. És az első melegebb napokon virágba borunk. Ilyenkor bolondosak és sokszor giccsbe hajlóan rózsaszínek a virágaink. Merünk bolondozni.

Így lehet, hogy sokat adnunk magunkból: nyáron roskadozunk a gyümölcsök alatt, mert lételemünk, hogy tápláljunk és gondoskodjunk.

Így lehet, hogy mi vagyunk a születés és a halál legjobb ismerői. Ősszel pazar színekkel búcsúzunk, elengedve mindazt, aminek el kell tűnnie, hogy új születhessen. Létünk része a körforgás  és a folyamatos újjászületés.

Így lehet, hogy néha elfelejtjük, de szükségünk van a napfényre és az esőre, hogy egészségesek legyünk és adni tudjunk. Szükségünk van arra is, hogy magunkra is vigyázzunk.

Ma megálltam egy gyümölcsfa mellet és csak nézem az ágait és a leveleit. Próbáltam elképzelni, hogy mekkora lehet a kusza gyökérzete a föld alatt. Aztán megsimogattam a kérgét. Próbáltam erőt meríteni. Eszembe jutott a többi anya is, hogy tudjam nem vagyok egyedül. Hogy milyen sokan kezdték ma is kialvatlanul a reggelt és mégis gondoskodnak és szeretnek…

Hogy talán mások is elindultak félig elkészült sminkben és felemás zokniban. Arra gondoltam, hogy a sok egymásra épülő egyszerű lépésben, amikor enni adnunk, öltözetünk és ölelünk milyen erő van: ahogy lassan és közben mégis gyorsan növekednek mellettünk és általunk a gyerekeink.

Somfay Alexandra bábpedagógus

Ui: Facebookon követsz már mint Mentasárkány Bábjátékot? Ha nem IDE kattintva megteheted!

Érdekel, hogy hogyan könnyíti meg a bábozás a kommunikációt közted és az ovisod között?

 

 

Leave a Comment

Your email address will not be published.