Hogyan segítsünk az ovisnak legyőzni a félelmeit? – 1. Tippek és praktikák a játékos nevelés eszköztárából

Előfordult már veled is hogy az ovis gyereked hirtelen félni kezd a sötétben? Hogy csak a kislámpa fénye mellett tud elaludni? Hogy nem mert átmenni a másik szobába, ha ott sötét volt? Vagy szellemektől,  gonosz emberektől vagy rablóktól kezdett el félni esetleg az ágy alatt lapuló szörnyektől szorongott?

Mit tehetsz, ha ilyen helyzetekben nem hatnak az észérvek az ovisra? Mit tehetsz, ha szeretnéd megnyugtatni a gyereket, de már ötleted sincs, hogy mit mondjál neki, ami tényleg segít és oldja a szorongását?

Én is ezzel küszködök egy ideje a négy éves kisfiammal és végül a játékos nevelés irányába is bővítettem az eszköztáramat. A bábozás, a BÁBbeszéd is egy része ennek, hisz szerepjáték, ami jól oldja félelmeket. De voltak olyan helyzetek, amikor a szerepjáték mellett a játékos nevelés többi  játékötletét tudtam jól használni és ezzel kiegészítettem a bábos módszert. Például azokkal a játékokkal, mint az Állj-mehet, ahol az irányítást veheti át a gyerek, vagy a birkózós, párnacsatás játékok, ami a szülő gyerek kapcsolatot erősíti és ahol a fizikai kapcsolatnak is szerepe van.

Nagyon megfogott és hasznosnak találtam a Legyőzzük a félelmet! című könyvet Lawrence J. Cohentől, ezért ez a blogcikk kicsit könyvajánló is, de persze annak elég szubjektív. Nem a könyvet mutatom be, hanem bemutatok olyan tippeket, amelyek nekem beváltak. A könyv hangulatát, gondolkodásmódját szeretném átadni neked, hogy eldönthesd, neked hasznos lehet-e , segíthet-e a játékos nevelés módszere.

4 ok, amiért érdemes elolvasnod a Legyőzzük a félelmet! könyvet

  1.  Érthető és szülőbarát, nem kioktató és nem unalmas. Végigveszi azokat a próbálkozásokat is, amiket felnőttként ösztönösen és sokszor sikertelenül kipróbálunk olyan esetekben, amikor fél vagy szorong a gyerekünk és ezekből vezet át a hatásosabb, segítőbb megoldásokhoz.
  2. Sok példa és esetleírás van benne. Nem száraz szöveg, konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogy a játékos megoldások milyen módon nyújtanak segítséget a mindennapokban.
  3. Sok játékötletet sorol fel benne, ezeket egyfajta játéktárként is lehet használni.
  4. Érthető módon mutatja be az okokat, a folyamatokat, a gyerekek reakcióit, egyfajta érthető pszichológiai útmutató a félelmek és szorongások terén.

3 konkrét példa a tippek gyakorlati alkalmazására

Három kedvenc tippemet, azok közül amelyeket kipróbáltam és beváltak kiragadok, hogy bemutathassam neked. Szeretném, hogy te is beleláss kicsit, hogy mennyire egyszerűek és hatásosak a könyvben megfogalmazott ötletek.

TIPP: Az “Állj!…Mehet!” játék: Ha nekikezdek a nemszeretem feladatnak, azt mondhatja állj és akkor megállok. Utána ő mondja, hogy mehet és ha úgy érzi utána mondhatja hogy állj. Azt nem lehet a játékban, hogy csak azt mondja állj, állj, állj…

A könyvben körömvágós példát hoz a szerző, ahol bevált ez a játékos módszer. Nálunk a hajmosás került a “nemszeretem” feladatok közül olyan helyre, hogy már előre kiborult a kisfiam, ha szóba került, hogy este hajat kellene mosni. Időről időre segített egy-két játékos trükk vagy az úszószemüveg, vagy a szerepjáték, de aztán valahogy újra és újra mumussá alakult vissza a hajmosás. Ezt kibillenteni próbáltam ki az Állj! Mehet! játékot, mert bíztam benne, hogy ez kicsit visszaadja neki az irányítás érzését, úgy éreztem már nem csak a vízről van szó, ami esetleg a szemébe folyik.

Nem tudtam mennyire fog működni, de meglepő módon könnyen elfogadja azt a szabályt, hogy csak állj-t nem mondhat. Lassan araszolva sok állj és némi mehet és persze nevetés (mennyivel jobb volt mint a hiszti és a huzavona) után eljutottunk oda, hogy a haját megmostam kiborulás nélkül. Most már szereti a hajmosást és a játékszabályokat is kicsit átszabta, hogy piros az állj, zöld a mehet a sárga meg egyéb színek pedig mindenféle vicceset jelölnek, vagy mindig kicsit mást, vagy a lassabb haladást.

TIPP: A gyerek lerajzolja amitől fél, de minél viccesebben, vagy rajzolja le milyen szuperképesség segítségével győzné le  az adott dolgot. A játék még viccesebb, ha közben szinkronizáljuk is a félelme tárgyát.

Az a játékötlet nekem a Harry Potter filmek mumusriasztó trükkjét juttatja eszembe. Ott a mumus mindig felveszi a legnagyobb félelem alakját és úgy lehet legyőzni, ha képzeletben valami módosítással viccessé varázsoljuk. Ez rajzolással vagy szóban is jól működik. 

Én a rajzolást választottam, ahol együttt rajzoltunk és közben átbeszéltük a félelmetes hószörnyet és a szellemet meg a véres csontvázat. És hagytam, hogy ő találja ki, hogy mitől lehet vicces a szörnyeteg. Így kapott az egyik bohócsapkát és masnit nyakába is. A másik egy lila orrszarvút a feje tetejére és virágokat a kezébe és a karjára.

TIPP: Szerepcsere: A a játékban a gyerek lesz a szülő, a szülő a gyerek és a gyerek találja ki, hogy milyen helyzetet játszanak el.

Nagy kedvencem ez a játék, még a Játékos nevelés könyvben olvastam és hisztis időszakokban is nagyon jó feszültségoldó szelep és változásokkor pl.. ovikezdés is jó játék az új élmények feldolgozására. A félelmek és szorongások terén is muszáj írnom róla, mert nagyon egyszerű és nagyon segítő játék.

Ha megismeri a gyerek, akkor maga is kéri majd, hogy cseréljetek néha, és ezzel bővül a kommunikációs eszköztára, amivel az érzelmeit ki tudja játékosan fejezni. Én időről időre előveszem, és amikor például a sötéttől fél nagyon a kisfiam, vagy rosszat álmodott, akkor hosszasan és ismételgetve eljátsszuk újra és újra hogy ő szülőként engem gyereket elaltat, és ha rosszat álmodom fölébreszt. 

Olvass bele a könyvbe…

“Az érzelmek kifejezése és kordában tartása között meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, ez a szorongás megelőzésének és csökkentésének egyik kulcsa. Ahhoz, hogy a gyerek hatékonyan tudja kifejezni az érzelmeit, és képes legyen eldönteni, hallgasson-e rájuk vagy sem, először meg kell tanulnia, hogy az érzelmek hogyan működnek és miként szabályozhatók.”

“Mint sok más szorongás esetében, az irreális félelmek ellen is nagyon hatékony tud lenni, ha kiszámítható, rendszeres időpontokban beiktatunk némi hancúrozást a napunkba vagy a hetünkbe. Tíz perc birkózás vagy párnacsata elég ahhoz, hogy a gyerek magabiztossága fokozódjon, és a szülő-gyerek kapcsolódás megerősödjön, márpedig mindkettő alapvetően fontos a félelmek legyőzésében.”

“A szelektív emlékezet és figyelem a magyarázata annak is, hogy miért nem működik, ha azt kérjük a szorongó gyerektől, hogy gondoljon valami jóra. A szorongás hatására ugyanis egy ideig csak a félelmetes emlékek jutnak eszébe, csak az ijesztő dolgok szúrnak szemet, és addig egyszerűen nem is jut hely pozitívabbaknak. Meg kell várnunk míg az első érzelmeit feldolgozza, és csak utána remélhetjük, hogy új gondolatok kötik le a figyelmét, amelyek nem kapcsolódnak az eredeti érzelmekhez. Rögtön valami vidám és boldog gondolatot kicsiholni túl nagy ugrás lenne ilyenkor, ezért érdemes semleges kérdéseket feltenni neki, amikor már kezd megnyugodni – például kérdezzünk tőle számokat vagy színeket. ‘Sorolj fel három kék színű dolgot. amik itt vannak a szobában. Tudsz ötventől visszafelé számolni ötösével?’ Ennek a technikának az is komoly érdeme, hogy a gyerek a saját tempójában képes dolgozni az érzésein, nem pedig mi sürgetjük, hogy minél előbb túl legyen rajta.”

“Az, hogy meghallgatjuk ás elfogadjuk a gyerek valamennyi érzését, nem egyenlő azzal, hogy behódolunk neki. ‘Meghallgatom, amit mondasz nekem, nyugodtan sírj vagy dühöngj, ameddig jólesik, de akkor se kapod meg azt a csokit’, mondhatjuk például, gondosan ügyelve arra, hogy a mondat első fele semmiképp se hangozzon szarkasztikusan. Az üzenet mindkét fele kulcsfontosságú: a gyereknek tudnia kell, hogy álláspontunk megingathatatlan (kivéve, persze ha rájövünk, hogy hibáztunk), de maga az érzelemkifejezés nem fogja rosszabb irányba sem befolyásolni a döntésünket, nem fogjuk még külön meg is alázni őket az érzelmeik miatt.”

“A szerepjáték rendszerint jó ellenszere a szorongásnak. A szorongó gyerekeknek általában élénk a fantáziájuk, ez az egyik oka annak, hogy annyit aggódnak – olyan élénken tudják elképzelni a veszedelmeket. A drámajátékokban azonban a képzelőerő eszközzé válik a gyerek kezében, amellyel önbizalmát növelheti, nem pedig a szorongását fokozza még tovább.”

“…kisebb gyerekeknél a leggyakoribb okokat az elválástól, valamilyen tényleges veszélytől vagy a sötéttől való félelmek jelentik. Nagyobb gyerekek esetében dobogós helyeken az iskola, barátok és a gyerekek közötti zaklatás állnak. Bármilyen korú gyerek megérzi a családon belül előforduló feszültségeket, legyen szó párkapcsolati válságról, betegségről vagy anyagi gondokról, és ezeket fordítja le a maga számára jobban érthető dolgokra, mint szörnyek vagy emberrablók.”

Somfay Alexandra bábpedagógus

Ui. Tudtad, hogy a BÁBbeszéd is lehet segítő eszköz a kezedben, hogy könnyebben kommunikálj az ovis gyerekeddel?

Ha az együttműködő nevelésben szívesen  kipróbálnád a bábot és a BÁBbeszédet, mint módszert, akkor töltsd le az ingyenes Segítek neki kifejezni BÁBbeszédel összefoglalómat az első lépésekhez.

 

Leave a Comment

Your email address will not be published.