Petrát születésem óta ismerem, és elég régóta olvasom az írásait, hiszen a nővérem. Szeretettel ajánlom a verseit, meseit és a felnőtt szövegeit is. A sok csodaszép mesekönyv közül A fűszerkatonát éreztem az idei Karácsonyhoz nagyon passzoló mesekönyvnek. Nagyovisoknak, kisiskolásoknak és szép mesékkel feltöltődni vágyó anyukáknak, nagymamáknak való ez a könyv. Rövidebb mesék és léleksimogató illusztrációk találhatóak benne váltakozó ritmusban. Kellemesen lírai. Elmerengős és fejbenutazós. Beleszeretés gyanús.
A sok kép közül kiválasztottam egy gyerekkori Petrát is, mert eszembe juttatja, hogy a versek és mesék szeretete hogyan kíséri végig kiskorától kezdve, mint egy szabad és gyönyörű holló, aki csak úgy megpihenni néha leszáll a vállára, hogy megborzolja a tollait. Ha végignézek a könyvespolcom Petrás részén, mindig öröm tölt el. Számomra egy különleges fűszer, hogy zseniális illusztrátorokkal dolgozik együtt.

Beszélgetés Finy Petra meseíróval, íróval, költővel és úszómamival

Szandra: A mesekönyveid bemutatóin néha előkerülnek bábok is. Hogyan kerültél kapcsolatba a bábokkal?
Petra: A mesekönyveim bemutatóin, és író-olvasó találkozókon is szoktam bábozni, igaz, inkább csak jelképesen, egy-egy szereplőt megjelenítve, nem egész történetet elbábozva. A bábozással még gyerekkoromban kerültem kapcsolatba, amikor a nagymamám bábcsoportjában játszottam pálcás bábokkal. Nagyon élveztem az előadásokat, a társaságot, a bábozás hangulatát. Talán akkor tanultam meg tisztán és érthetően beszélni, hiszen a paraván mögül kihallatszó szövegnek is artikuláltan kellett megszólalnia.

Szandra: Mi volt idén a legérdekesebb projekted? Milyen könyvön dolgozol most épp?
Petra: Idén elkezdtem a könyvírás mellett az intenzív bolgolást: család, sport és kultúra témában, az uszomami.blog.hu oldalon. Mivel két versenyúszó lányom van, így a sport adott volt, anyaként rengeteg családi problémával találkozom, ezért ez is kézenfekvő téma volt. A kultúrába pedig minden belefér:, de legfőképp könyv- és étteremajánlók. Hihetetlenül élvezem, ráadásul a visszajelzések is jók: a versenyúszói múlttal is rendelkező Bud Spencerről szóló bejegyzésemet több, mint 50 000-en látták.
Hogy melyik könyvön dolgozom most? Természetesen az Úszósuli második részén, melynek most jelent az első része, és Könyvhétre, vagyis jövő júniusra tervezzük a folytatást. Ez a sorozat 13 éves versenyúszókról szól, a Kékek csapatáról, akik sok izgalmat élnek át a versenyekre való felkészülés során: szerelmek, barátságok szövődnek, fájdalmak és örömek érik a sportolókat, akik közben élik a kamaszok sokszor igen bonyolultnak tűnő életét, hiszen az iskolában és otthon is kihívások elé kell nézniük. A második részből kiderül, hogy mi lesz majd Patakkal és Lacával, akikért végig drukkoltak az olvasók az első részben, hogy összejöjjenek, abbahagyja-e Dinike az úszást, ki lesz a Kékek csapatának rendkívül helyes új versenyzője, és miként tudják összeegyeztetni a gimi követelményeivel a rengeteg úszóedzést a hőseink, és hogyan sikerül a téli cikluszáró versenyük, melyre annyit készültek.

Szandra: A mesekönyveknél mindig van egy illusztrátor “párod”. Milyen ez a kapcsolat az író és a rajzoló között? A fűszerkatonát Szegedi Katalin illusztrálta, akivel már több mesekönyvednél dolgoztatok együtt. Ezt írta a blogján a könyvről: „Rég nem élveztem az alkotómunkát ennyire, mint most A fűszerkatona című könyv illusztrációinak készítése közben. Finy Petra meséit hét földrész élővilága és kultúrája ihlette. A mesék szabadon inspiráltak engem, igazán dédelgetett könyvem lesz ez.”
Petra: Mindegyik illusztrátorommal jó kapcsolatot ápolok, és hálás vagyok nekik, hogy ilyen szép mesekönyvekkel ajándékoztak meg. Szegedi Katalin munkáit különösen nagyra értékelem, emlékszem, amikor először dolgoztunk együtt a Maja tizenkét babáján szinte el sem akartam hinni, hogy igent mondott a felkérésre. Az, hogy A fűszerkatona illusztrálást is elvállalta, kész csodaként fogtam fel. Ráadásul ezen könyvön pont abban a stílusban dolgozott, ami nekem nagy kedvencem tőle: különféle apró terméseket, anyagdarabokat, díszeket, miniatűr tárgyakat applikált a képre. Sokszor a képek sem papírra vagy vászonra készültek, hanem különleges kacatokra: egy töredezett öreg, teknőre vagy egy kopottra ücsörgött szék ülésére. A kötet összes képét imádtam, úgy ahogy vannak, ez a könyv és A darvak tánca nekem is sokat dédelgetett könyveim.



