Szubjektív könyvajánló sorozat egy bábpedagógus mami tollából. Olyan könyveket veszek elő ebben a sorozatban, melyek segíthetnek, hogy az ovisodat együttműködését és szófogadását erősíteni tudjad.
“Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születtek volna…” Így kezdi a szerzőpáros az előszóban a bemutatkozást, ami már a hozzáállás miatt is szimpatikus volt. Nem megmodókönyv, hanem kommunikációs kézikönyv, ami igazi segítség lehet a gyereknevelésben.
A Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje könyvről írok most neked, mert anyabarát a kézikönyv jellegűsége miatt és a gyakorlatias ötletek rendezett megosztása átláthatóvá teszi. Az elfogadó hozzáállása a szerzőpárosnak pedig nálam külön piros pontot ért.
A szerzők lépésekre bontva megmutatják, hogyan lehet a gyerekeknek az érzelmeik kifejezésében segíteni és együttműködést elérni. A büntetés helyett az alternatív megoldásokról, korlátok felállításáról is írnak. Bemutatják, hogy a gyerek szabadságvágyát tiszteletben tartva, hogyan támogassuk az önállóságát a gyerkőcnek. Mindemellett a helyes dícséretről is írnak.
6+1 ok, amiért érdemes elolvasnod
-
Legnagyobb előnye, hogy nagyon sok gyakorlati példa van benne. Tényleg, Sok hossabb-rövidebb valós párbeszéd konkrét szituációk kapcsán.
-
Kézikönyvszerű, jól tagolt és lépésről lépésre tanítja meg a gyakorlati készségeket.
-
Közhelymentes szerencsére. Nyomokban sem tartalmaz gondolatallergéneket.
-
Nincsenek benne ködösítések, felesleges leírások és hosszú eszmefuttatások feleslegesen a gyerknevelés múltjáról, jelenéről mikéntjeiről.
-
Mindennapokból merített szituációk kerülnek elő és nemcsak anya és gyerek, hanem apa és gyerek viszonylatban is vannak példák.
-
Nemcsak kisgyerekekről szól, hanem kicsitől kamaszig és fő főkusz a szülő-gyerek együttműködő kommunikációja.
+1 Vannak benne képregényes szituáció leírások, amik segítnek, hogy ne adja fel az ember rögtön az olvasást. Juhéééé, aki vizuális, mint én annak ez maga a megváltás. A tömény szöveg engem erősen egy női magazinra váltás irányába csábítana képek nélkül.
Hogyan használom fel a tippeket a mindennapokban? A 3 lépéses módszerrel…
Mivel kézikönyv, nem lehet csak úgy klasszikus értelemben kiolvasni.
-
Bele szoktam olvasni rendzseresen. Előveszem és inspirálódom és felírok magamnak tippeket, vagy bejelölöm a könyvben, amit ki szeretnék legközelebb próbálni.
-
Egyszerre 1 tippet tesztelek. Ha kipróbáltam, megyek a következőre. Eldöntöm, hogy be tudom-e építeni az eszköztáramba és ha igen, az hogyan kényelmes nekem. Nem várok el magamtól túl sokat, mert egyszerre lehetetlen lenne az egész könyvet “feldolgozni”.
-
A következő lépésben pedig már egy élesebb helyzetben is bevetem a kommunikációt segítő ötletet. Például, ha épp valami miatt kialvatlan vagyok mert megfáztuk mindketten a kisfiammal és karikás szemmel iszom a reggeli második (negyedik) kávémat és közben nyúz a kisfiam, hogy meg kell javítani az űrhajót… Ha már van gyakorlatom, ilyenkor is bevethetőek az ötletek. Ez a legnehezebb. De ez adja a legnagyobb sikerélményt is, amikor a gyerek hisztis állapotából (és esetleg a saját hisztis állapotomból) sikerül együttműködő megoldásra jutni.
2 konkrét példa a tippek gyakorlati alkalmazására
Két tippet kiragadok, hogy bemutathassam neked, a kommunikációs ötletek egyszerű alkalmazását.
Az érzelmek feldolgozásának lépései a könyvben:
- Figyelmesen hallgassuk meg a gyereket.
- Együttérző szócskák segítségével elfogadjuk az érzéseit.
- Nevezzük meg az érzéseit.
- Képzeletben teljesítsük a vágyát.
TIPP: Kérdések és tanácsok helyett… Használjuk az együttérzést kifejező szócskákat.
Elsőre talán furi, nekem pl. rögtön egy hümmögő pszichológus jutott az eszembe. Azért választottam ezt a tippet, mert ezt gyakran használom és jól működik. Ha figyelek és figyelmesen, csönben végighallgatom könnyebben mesél és sokszor saját maga is előáll valami megoldással, ötlettel.
Ez feszültségoldó szelepnek lehet jó, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb legyen a gyerkőc és akkor kevésbbé fajulnak hisztivé a dolgok. Ami nehéz, hogy ne szülőként mondjuk meg a tutit azonnal neki vagy a megoldási ötleteket. És az, hogy rászánjuk az osztatlan figyelmet.
Előfordult, hogy az egyik “nem tudom egyedül megépíteni” kérésnél igyekeztem tudatosan használni ezt az ötletet. Nem írtam fejben bevásárlólistát és nem építettem meg gyorsan az űrhajót félkézzel, hogy utána gyorsan kiteregethessek. Leültem kisfiamhoz és a duplókupachoz és odafigyeltem és hallgattam. Kiderült, hogy neki is van megoldása az űrhajóra, ami miatt boldog lett és büszke magára. Közeben mesélni is kezdett spontán az oviról és kiderült, hogy tanultak egy éneket és elkezdte énekelni…
Persze nem lehet mindig 100% koncentrálással figyelni, de ez a gyerek mellé leülős időtrászánós és odafigyelős meghallgatós figyelem minden nap kell egy kicsit legalább. És tényleg aranyat ér.
TIPP: Magyarázat és okoskodás helyett… teljesítsük a gyerek vágyát képzeletben.
Ez az ötlet is kicsit furcsának tűnt elsőre, de jól használható. Nekem kellet hozzá önuralom, hogy a logikus válaszokat félretegyem és hagyjam, hogy a képzeletre bízzuk a választ a kisfiammal.
Nagyon jó figyelemelterelő és ezért hisztis helyzetekben is bevethető, mert a vágyat nem tagadással csapja le. Például milyen lenne, ha húsz gombós fagyit ennénk? Ha vennénk egy tényleg húsz gombócosat, hogy férne akkor el a tölcsérben az a sok gombóc? Óriási tölcsér kellene hozzá? Milyen lenne, ha háziállatként hazahoznánk egy Zsiráfot az állatketből, akkor hogy férne el a nappaliban és mivel etetnénk?…
Izgalmas beszélgetések kerekdtek belőle, a kisfiam néha egészen szürrealisztikus ötletekkel áll elő, ahogy az egy ovisnál természetes, ha épp felfedezi a világot. Épp ezért nemcsak nevelési helyzetben, hanem a világ megismerésében is jó kaland, ha nem a valós válasszal csapjuk le a kérdést. Hagyjunk teret annak is, hogy elképzeljük, milyen lenne ha… Például milyen lenne, ha repülő autókkal mennénk az oviba…
Olvassunk bele a könyvbe…
“A gyerekkel való együttélés és együttmunkálkodás embert próbáló, fárasztó feladat. Szív, ész és kitartás kell hozzá. Ha néha nem felelünk meg saját elvárásainknak – márpedig erre biztosan lesz példa -, akkor legyünk magunkhoz is olyan jók, mint gyermekeinkhez lennénk. Ha gyermekeink ezer és egy esélyt érdemelnek, akkor magunknak is adjunk ezer esélyt. És még kettőt.”
Miről szól a könyvben leírt kommunikációs rendszer?
“Úgy akarunk együttélni, hogy eközben érezzük jól magunkat és segítsünk a szeretteinknek , hogy ők is jól érezzék magukat a bőrükben!
Szemrehányás és vádaskodás nélkül akarunk élni.
Érzékenyebbek akarunk lenni a másik érzései iránt.
Úgy akarjuk kifejezni a dühünket, hogy eközben nem okozunk nagyobb kárt.
Tiszteletben akarjuk tartani gyerekeink szükségleteit, és éppen ennyire a saját igényeinket is.
Lehetővé akarjuk tenni a gyerekeink számára, hogy érző és felelősségteljes emberek legyenenek.
Meg akarunk szabadulni attól a generációk óta öröklődő beszédmódtól, amely nem segít, hanem gátol minket a hétköznapokban. Egy másfajta kommunikációs módot akarunk örökségként a gyerekeinknek továbbadni, amelyet aztán egész életükben használhatnak barátaikkal, munkatársaikkal, szüleikkel, partnereikkel, és majd egy napon saját gyerekeikkel is.”
Somfay Alexandra bábpedagógus
Ui. Ha úgy érzed, hogy az együttműködő nevelésben a bábozás is társad lehet, vagy szeretnéd kipróbálni, akkor töltsd le az ingyenes összefoglalómat. A Segítek neki kifejezni BÁBbeszéddel füzetkében konkrét párbeszédes gyakorlatokkal mutatom be, hogy hogyan segíthet a BÁBbeszéd a könnyebb kommunikációban.
Miért éri meg a bábot kommunikációs segítségként is használni?
⇒Mert könnyebben tudsz a tényleges figyelem és meghallgatás állapotába kerülni, ha a báb bőrébe bújva szólalsz meg.
